Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


tebolylakk

2013.11.30

Kinéztem az ablakon és rám sütött a nap

Rájössz, te is nem jó az, ha csak kínzod magad

 

Kiléptem az ajtón és egy szép lány jött felém

A szemébe volt írva az, hogy szerelmes belém

 

Beléptem a boltba és előre köszöntem

Összesúgtak akkor az eladók mögöttem

 

Vettem néhány virágot, hogy átadom neked

De rájöttem, hogy virág nélkül is teljes az életed

 

Kerestem a két szemed a csillagok alatt

De mindkettő a Holdra nézett és ott is maradt

 

Felálltam az asztalra a szórakozóhelyen

Kiabáltam a tömegbe; de jó hogy vagy nekem

 

Hazafelé kéz a kézben kérdem; fázol-e?

Ha unod már a banánomat, mért nem rázol le?

 

Nem kívánhatod, hogy örökké süssön a nap

De megpróbálok fényt csinálni a kis sátrad alatt

 

Befogtam a számat este, nem beszéltem már

Hogy hogy vagyok veled belül, azt úgy is tudod már

 

Ha reggel lesz megint, elkísérlek én

Kívánom, hogy legyen szerencséd

 

 

Leláncolva bolyongok

A téboly udvarán

 

Úgy csempésznek nyugtatót

Át az intézet falán

 

Tegnap, mikor rád gondoltam

Na, az durva volt

  

Kézfejen haraptam az ápolót

 

 

Nosztalgia-rovatunkban pedig a sokat emlegetett, szerintem és egy kedves cimborám szerint életem legjobb műve, a Lakkozott szív, mely akkor is igaz volt és örökre igaz marad;

Lakkozott szív

Tejben-mézben-ambróziában tocsogó kis levendula-barlangocska, jól fűtött éjszakai menedék, mosolygó barack.......Lakkozott szív.

 

Részegen egymáson, ketten egy padláson így lesz

Életem-halálom kezedbe ajánlom így lesz

Ütközés, csattanás, elmenés, látomás úgy volt

Kezdetben nem mertem, de aztán minden megvolt

 

Tehénlepény, ló-halál, mackó-felső

Zebracsík, ökörszem, állandó boxer-alsó

Egy tágított elmében halállé folydogál

Ordítás, éljenzés, és forró veríték csordogál



Simítasz, ölellek, festékkel kikenlek téged

Holdjárás, lerágott körömdarab,

Kezemben magammal képzelem, ahogy

Te elképzeled magad

 

Belsőkép, megfertőz, a saját betegségem engem

Visszafújja a szél a náthát, belélegzem

Állatság, emberség, meghalás, feltámadás

Eltévedt esőcsepp lelkemben gödröt ás

 

Érzelmek, téveszmék, termeszek, hintaszék egy padon

Gondoltam, sejtettem, itt leszünk mindketten egy napon

Bordáim kitépem, szívemet kezedbe adom

Aztán megvarrom mellkasom, tudom, hogy jónak hagyom

 

A szívemet a falra kiteszed, nézegeted

Lakkozd le, eláll az, én mindig a falon leszek

Mondják majd: szívtelen, de én

Odaadtam Neked.

 

Aztán évekkel távolabb újra a padon vagyunk

S egy dobozban találom szívemet, mellettünk ahol vagyunk

A falon más szíve szárad a lakk alatt

Az enyém meg ott vérzik a dobozban ahol maradt

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.